2013 ápr 13, Kategória: Munka, 2 033 Megtekintés

Hogyan lehetünk sikeres álláskeresők?

A munkanélküliség problémája igen hosszú ideje, már két évtizede sújtja hazánk munkaerő – piaci szempontból aktív lakosságát. Tavalyi évben a Központi Statisztikai Hivatal októberi tájékoztatása szerint 458 000 főre volt tehető a munkanélküliek száma Magyarországon.

A statisztikai adatok összesítése során arra is fény derült, hogy a fiatal munkanélküliek aránya növekedett nagymértékben a 2011. állapothoz képest. A munkanélküliség szempontjából minden korosztály esetében megvannak a nehezítő körülmények a munkaerő – piacra való be-, illetve visszakerülés akadályaként. A fiatalok esetében nehézség a tapasztalatlanság, a nem átgondolt szakmaválasztás, és bizony sokszor az álláskeresési technikák hiánya. Igaz, az álláskeresés tökéletes formában való megvalósítása annak a munkanélküli embernek is gondot okoz, aki sokáig egy munkakörben dolgozott, és még soha nem történt meg vele, hogy munka nélkül maradt.

Az álláskeresési technika elsajátítása nélkül ma a munkakeresésben érvényesülni nagyon nehéz. A szakemberek segítsége azért fontos, mert a munkáltatók igényei folyamatosan változnak, és ők tudnak az ezekhez való adaptálódásban irányt mutatni és eszközöket biztosítani. Aki szeretné az álláskeresés leghatékonyabb módját elsajátítani, annak bizony fejvadász cégek profi oktatóinál kell leckéket vennie, és ez nem kevés pénzbe kerül. A munkanélküliek többsége ennek megfinanszírozására nem képes, így az álláskeresési technikák elsajátítására maradnak a Munkaügyi Központok tréningjei, aki ebbe sem fér bele, annak pedig autodidakta módon az internet, és mások tapasztalatai nyújthatnak segítséget. 

Akinek csak az önképzés marad az álláskeresés kapcsán való fejlődéshez, annak először a következőket kell tisztáznia: reális képe van – e önmagáról, önéletrajz, motivációs levél megfelel – e az elvárásoknak, tudja-e, hogy mit szeretne csinálni, és mi az, amit még elvállalna, még ha nem is egyezik azzal, amit szeretne. Az önéletrajzot érdemes megmutatni szakembernek, legjobb, ha egy gyakorló humánerőforrás – menedzser tekinti meg. Előfordul, hogy az alapvető paraméterek már tökéletesen a helyükön vannak, és mégse halad előre a szekér. Ekkor érdemes elgondolkodni azon, hogy elegendő helyre áramoltatja-e ki az álláskereső önmagáról az információkat. Még ha néha olyan érzés is, hogy túlzottan rámenős az ember, akkor is be kell “kopogtatni” minden lehetséges helyre.

Napi szinten legalább 6 – 8 órát kell intenzíven eltölteni álláskereséssel, és ez nemcsak az internetes böngészést, vagy az újsághirdetések olvasását, esetleg a Munkaügyi Központba való behívásra várakozást kell, hogy jelentse. Az aktivitás abban mérhető, hogy milyen konkrét lépéseket teszünk, például ismerősöknél érdeklődünk, munkáltatókat keresünk meg személyesen, telefonon, levélben, még ha nem is hirdetnek állást, olyan állásajánlatokra is reagálunk, melyek nem egyeznek álmainkkal, mert mondjuk részmunkaidőt kínálnak.

Mindezeken túl még sok egyéb eszköz áll rendelkezésre, hogy sikeresen eljuthasson az álláskereső a munkaszerződés aláírásának csodás fázisába. Lehet munkaközvetítő irodánál jelentkezni, hirdetést feladni, esetleg új, piacképes szakma elsajátításába belevágni, vagy a bátrabbak, akik valami jó ötlettel tudnak előrukkolni, még vállalkozást is indíthatnak.

Természetesen úgy is sokat tehet magáért az ember, ha nyitott füllel és szemmel jár, minden alkalmat megragadva, hogy munkát találjon. Fontos, hogy ne várja senki a sült galambot, mert a munkakeresés munkával jár, időt és energiát kell áldozni rá, meg időnként anyagi ráfordítás is szükséges. Mindezek mellett pedig türelem, kitartás és a kudarcok pozitív irányba való feldolgozása is nélkülözhetetlen a munkanélküliség állapotából való szabaduláshoz.